A római korban a Balaton Pannonia provincia részét képezte, és Lacus Pelsonak nevezték. A tó környékének természeti adottságai Itáliára emlékeztették a rómaiakat. A letelepedéskor a jó stratégiai feltételek, az itt áthaladó jelentős útvonalak is fontos szempontok voltak, ezért itt helyezkedett el a legtöbb villagazdaság.
Balatonfüred területe már a római korban is lakott volt, ezt bizonyítja a város északnyugati részén található egykori Papsoka település temploma, amely a XII. században egy római kori villa alapjaira épült. A templomromtól csodás panoráma nyílik a tóra.
Balatonfüreden, a Fürdő utcában 1978-ban feltárt cserépégető kemence maradványa szintén a rómaiak ittlétének egyik bizonyítéka. Pannónia területén katonai és városi környezeten kívül kevés téglaégető kemencét találtak, ezért is értékes a K. Palágyi Sylvia által vezetett balatonfüredi feltárás. A régész leírása szerint a nagyjából négyzet alakú, lekerekített sarkokkal bíró kemence égetőtere kb. 3 x 3 méter nagyságú. A földbemélyített kemence építőanyagául a helyben kiégett, valamint a korábban kiégetett anyagtégla szolgált.