Az ásott kút csaknem 100 éve áll Németbányán az egykori Straub kocsma udvarán. Az ásott kutakat a két világháború közt alakították át kanalas, tekerős „zuhatag” kutakká. A szerkezet a korabeli kézi hajtású vízmerítő gépek egyik változata. A szakkönyvek serleges láncos vízemelő szerkezetnek/kútnak nevezik, mint a páternoszter rendszerű vízemelő gépek egyikét Használatos volt még a kanalas kút elnevezés, a nagyobb méretű edényzettel fölszerelt változatát pedig szekrényes kútnak hívták – ekkor már vagy két hajtókaros, járgányos, vagy motorikus hajtásra volt szükség a működtetéséhez.

A vízkiemelő szerkezet a serleges felvonó elvén működik, amely végtelenített láncszerkezetre szerelt kis edényekből, serlegekből áll, ezek a serlegek, illetve kanalak emelik ki a vizet. A lánc alja a vízbe ért és a felül lévő meghajtó kerék segítségével hozta fel a vizet a kis kanalakban. Ezt a technológiát csak ennél a típusú kútnál lehet megtalálni. Régen a bolgárkertészek használták, ők honosították meg hazánkban.

A németbányai zuhatag kút borítása a Gerő és Győry lakatosmesterek Budapesten található műhelyében készült 1920-21-ben. A szerkezet kivételes értéke, hogy (külső) fogaskerék áttétellel fölszerelt – részben a nagy kútmélységgel járó nagyobb erőigény/hajtás könnyítésére.

A kutat tulajdonosa Németbánya Község Önkormányzatának ajándékozta, amely a Német Nemzetiségi Önkormányzattal közösen felvállalta a kút megmentését, és megbízta Dr. Papp Zoltánt a kút restaurálásával. Dr. Papp Zoltán egyetemi docens, a vízkiemelő gépek magángyűjtője és restaurátora közel egy évi munkával teljeskörűen felújította, restaurálta. A felújítás nem az üzemszerű használatot, hanem a működés elvének, az egyedi, korhű műszaki megoldásoknak a bemutatását, a kút ipari műtárgyként történő megóvását szolgálta.

Eredetét kutatva kiderült, hogy a fennmaradt szerkezet típusból ez az egyetlen az országban, igazi műszaki ereklye és ipartörténeti műemlék.