A Németbányával szomszédos falu, Iharkút bakonyi irtásfalu volt, nevét a juhar (ihar) fáról kapta. Már az Árpád-korban lakott volt, a török időkben azonban elnéptelenedett. Újra telepítését az Eszterházy család kezdeményezte, akik svábokat hívtak a Bakonyba. A II. világháború után a németajkúak egy részét kitelepítették, a maradék lakosságot a környékbeli iparvárosok szívták el. 1960-ban a község lakóinak száma 160 volt.
Az 1970-es években a falu alatt fellelt kitűnő minőségű bauxit kitermelése a lakosság számára egyet jelentett a fúrások, robbanások zajával, a vörös porral. Később a házakat kisajátították, a lakókat kiköltöztették, a terület hatalmas külszíni bauxitbányává vált.
A kitelepített emberek csaknem 30 éven át nem látták a szülőföldjüket, amikor Bakonyi Lajos főerdész ötlete nyomán 2003-ban megrendezték a szétszóródott lakosság első találkozóját. Ezt követően a 250 éves Németbánya adott helyet az ünnepségnek. Azóta az egymástól elszakított családok minden évben találkoznak Iharkúton. Az Iharkúti Hagyományőrző Egyesület egy emlékparkot hozott létre az egykori falu területén.
A festőien szép, jó levegőjű, patakokkal, fenyvesekkel övezett kis falucska közel 40 éve nem létezik. Az onnan elszármazottak azonban ma is iharkútinak vallják magukat, génjeikben, lelkületükben, gondolataikban, álmaikban őrzik a szülőföld emlékét. Ez a kötődés, az örökség megbecsülése, megőrzése és átörökítése a jövő nemzedékek számára példaértékű.